Gesztenyéről

A szelíd gesztenye felhasználása

A szelídgesztenyét gyakran tüskés burkában homokkal lefedve hordókba rakva tartották el, s csak a felhasználás előtt verték ki a burkából. Sokáig elállt, ha „sörtés héjából” kivéve füstön megszárították, vagy rakásba hányva dióval fedték le.

Zalában a felfűzött gesztenyét verembe rakták. Más vidékeken a gesztenyét, mint a szilvát megaszalták, s mikor enni akarták, vizet forraltak, és a gőz fölé helyezett hálóra rakták, ahol megereszkedett, s olyan lett, mintha frissen szedték volna.

A gesztenyét leggyakrabban lyukas aljú, nyeles serpenyőben sütötték. Egyes vidékeken burgonyaként főve ették, de megdarálva, a kemencében jól kiszárítva lisztet is készítettek gesztenyéből. Vas megyében a gesztenyelisztből kását készítettek.

Vidéki falvakban Mindenszentek estéjén hagyományosan megsütötték a gesztenyét, s ezzel ajándékozták meg a halottak emlékére harangozó legényeket.

A gesztenyét a leírások szerint jószág hizlalására is felhasználták. A gesztenyével a 19. században még jelentős népi kereskedelem folyt; például a vasi gesztenyét Stájerországba vitték eladni, a nagybányaival Déváig, Tokajig kereskedtek, hátikosárban; szekéren Máramaros havasi falvaiba, Bukovinába hordták el. A gesztenyesütők a legutóbbi időkig a budapesti utcák, a vidéki városok jellegzetes alakjai voltak.