Gesztenyéről

A gesztenyéről

Egy ókori római mondás szerint, ott van optimális életfeltétel az ember számára, ahol a szelídgesztenye megél. E mondás igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint ennek a gyümölcsnek a sokoldalú felhasználhatósága.

A szelídgesztenye már ősidők óta fontos táplálékát képezi az emberiségnek. Európában honos gyümölcs, mivel a mérsékelt égövi éghajlat kedvez a termesztésének. A kilenc ismert gesztenyefaj közül Európában csak egy faj, az általános európai gesztenye (Castanea sativa) terem meg. Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is termesztik nagyüzemi szinten, de a legnagyobb szelídgesztenye-állomány Olaszországban található. Magyarországon összefüggő, nagyobb felületű gesztenyések a Dunántúlon helyezkednek el.

A szelídgesztenyéről

Talán kevesen tudják, hogy a szelídgesztenye hazánkban a leghosszabb életű gyümölcsfajta. Előfordulnak több száz éves fák, de ritkábban 600-700 éves példányok is találhatók. A szelídgesztenyefa magassága elérheti a 20-30 métert. Bár termésében hasonlít a vadgesztenyére, nincs közöttük rokonság. Könnyű felismerni zömök, csavarodott törzséről, sudaras, sátorozó lombkoronájáról. Termésének burka tüskés, de nem szúrós. Levelei lándzsásak, lekerekítettek, vagy ék vállúak, szélük fűrészes. Hosszúra megnövő gyökereik gyakran kiemelkednek a talajból. A szelídgesztenye egylaki növény, tehát hím- és nőivarú virágai egy fán teremnek, de külön-külön fejlődnek. Porzásukban a szél mellett a rovarok is besegítenek. Rügyfakadása viszonylag későn, április végén, május elején történik, és július elejéig borul virágba. Termése szeptember és november között érik be.

A szelídgesztenye térhódítása Magyarországon

A monda szerint Beatrix királyné hozta be a XV. században Itáliából a magyar királyi udvarba. Ekkor lett Mátyás király egyik kedvenc étele a gesztenyével töltött kappan, azaz kakas. A szelídgesztenye sokoldalú felhasználásának köszönhetően gyorsan a királyi udvar közkedvelt csemegéjévé vált. Készítették sütve, mézzel ízesítve is. A néphagyomány szerint Károly Róbert király telepítette az első szelídgesztenye erdőt Nagymarosra. Értékét, és nemességét mi sem fémjelzi jobban, mint hogy Nagybányán szelídgesztenyével igyekeztek kedveskedni a magasabb beosztású főuraknak is. A feljegyzések szerint ebből a gyümölcsből ajándékozott a város 1642-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is.

Később, miután a gesztenye teret hódított Magyarországon, Vas, Sopron, Zala, Baranya megyékben, és a Börzsönyben – minden gondozás nélkül – jelentékeny szelídgesztenye erdők vagy szelídgesztenye facsoportok voltak a parasztok tulajdonában. A néprajzi leírások szerint az önmagától lehullott vagy póznákkal levert termést gereblyével, szénvonóforma eszközzel csomóba húzták, és facsipesszel szedték össze. A gesztenyét zsákba rakva tüskés burkából bakancsos, csizmás lábbal kitaposták, vagy fakalapáccsal kiverték. A magántulajdonban lévő gesztenyefák termését mindenszentek napja (november 1.) után bárki szabadon gyűjthette.

A szelídgesztenye termesztése

A szelídgesztenye mérsékelt égövi növény. Termesztésére a meleg, csapadékban bő vidékek a legmegfelelőbbek. Optimális számára az évi +10°C középhőmérséklet. A téli hideget viszonylag jól bírja, -20 °C esetén sem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem károsítják. A gesztenye vízigényes növény, az évi 800 mm csapadékmennyiség a kedvező számára. Hazánkban erre a legalkalmasabb termőterületek az Alpokalja vidéke (Kőszerdahelyi fajta), a Dél-Dunántúl (Iharosberényi fajták), és Észak-Magyarország (Nagymarosi fajták)

A szelídgesztenye felhasználása

A termést gyakran a burkában hagyták, és homokkal letakart hordókban tárolták felhasználásig. Ilyenkor a gyümölcsöt csak a felhasználás előtt verték ki közvetlenül a burokból. De sokáig elállt a héjából kivert, füstölt termés is. Az egészséges gesztenye a dióhoz hasonlóan néhány hétig szárítva, száraz, hűvös helyen tárolva hónapokig is eláll.

A szelídgesztenye felhasználása mindig széleskörű volt - előételek, húsételek, levesek, mártások, köretek, desszertek kedvelt alapanyagaként szolgált. Egy XVI: századi francia recept szerint böjti napokon például tojásos, sajtos vagdaltat készítettek szelídgesztenye felhasználásával.

Azokon a területeken, ahol a talaj alkalmatlan volt a szántóföldi művelésre, a szárított szelídgesztenyéből például lisztet őröltek, és ebből sütöttek a paraszti családok kenyeret. A gesztenyelisztet vízben, vagy tejben megfőzve is előszeretettel fogyasztották. De a burgonya helyettesítésére is gyakran használták. Egyes vidékeken a szilvához hasonlóan megaszalták. Fogyasztás előtt hálóba tették, és forró vízgőz felett hagyták, hogy visszaszívja magába a nedvességet. Így majdnem olyan volt, mint ha frissen szedték volna. Leggyakrabban mégis sütve ették, amihez lyukas aljú, nyeles serpenyőt használtak. Vidéki falvakban Mindenszentek estéjén hagyományosan megsütötték a gesztenyét, s ezzel ajándékozták meg a halottak emlékére harangozó legényeket. Mindenszentek után szabadon gyűjthető, szedhető volt a fákon visszamaradt gesztenye. A gesztenyével a leírások szerint jószágot is hizlaltak.

Forrás: Balogh András (1968) Magyarország nevezetes fái, Budapest Dömötör Sándor (1961) Gesztenyetermelés Vas megyében, Népr. K. VI. 1. sz. 16-90. Hanusz István (1903) A fák birodalmából, Budapest Szentiványi Péter: Gesztenye, Mezőgazdasági Kiadó, 1976 Dr. G. Tóth Magdolna: Gyümölcsészet

Gesztenyéből készült termékeinkhez kérjük kattintson ide

Tápérték összehasonlítás:

Maroni gesztenye Földimogyoró Mandula Dió
Energia kcal 163 609 626 654
Fehérje gramm 2,7 26,7 27,6 18,6
Zsír gramm 1,6 47,2 52,2 57
Szénhidrát gramm 34,4 14,7 6,8 11,7
Vissza az oldal tetejére