Gesztenyéről

Gesztenye a vesebetegek étrendjében

A vese megbetegedéseinek diétás kezelése sokrétű, függ az adott betegségtől, illetve annak fajtájától, stádiumaitól is. Mindez a vese feladataiból következik, melyek közt - a teljesség igénye nélkül - meg kell említeni a szervezet sav-bázis egyensúlyának szabályozását, az anyagcsere egyes végterméinek kiválasztását.

Általánosságban elmondható, hogy ha a vese beteg, akkor a betegségen kívül a kialakult tünetek határozzák meg a terápiát és ezen belül a diétát.

Vesekő esetén a bő folyadékbevitel és az étrend megfelelő mennyiségű A- és B6-vitamin >tartalma a diéta alapja. Emellett az általános jellegű étrendi, folyadékfelvételi, életmódbeli tanácsokat ki kell egészíteni a kövek kémiai összetétele szerinti, speciális előírásokkal. Kalcium-oxalát kő esetén mérsékelni kell az étrend kalcium tartalmát, az ilyenkor ajánlott napi bevitel 500-600 mg/nap közé esik. Húgysavkő esetén fontos a csökkentett fehérje bevitel, és ajánlott olyan táplálékok szerepeltetése az étrendben, amelyek lúgos vegyhatású vizeletet eredményeznek, mert a húgysav bázikus közegben nehezebben csapódik ki. Ezzel csökkentjük a további kőképzés esélyét. Foszfátkő esetén ennek az ellenkezője igaz: a vizelet savanyítása szükséges, tehát ekkor a lúgos vegyhatást eredményező nyersanyagok, élelmiszerek csökkentése kívánatos.

A gesztenye alacsony fehérjetartalommal, emellett magas kalciumtartalommal rendelkezik , és lúgos vegyhatású vizeletet okoz.

Mindezek alapján kalcium-oxalátkő esetén a napi megengedett kalciumbevitel figyelembe vételével, annak beszámításával fogyasztható. Előnyös tulajdonságokkal rendelkezik húgysavkő esetén, kifejezetten javasolt a diétában, azonban nem ajánlott foszfátkő esetén.

A krónikus veseelégtelenség IV. stádiumára (uraemia) jellemző hogy a vérben emelkedett a nátrium, a kálium és a foszfor mennyisége, a kalciumszint pedig csökkent. A diéta ilyenkor szigorúan fehérje-, foszfor- és folyadékszegény, emellett az étrend nátrium- és kálium tartalmának korlátozására is szükség van. A napi megengedett fehérjebevitel 60-70%-a magas biológiai értékű kell hogy legyen. Az étrend foszfortartalma az ajánlás szerint nem haladhatja meg az 500-700 mg-ot naponta, káliumból legfeljebb 1500-2500 mg/nap fogyasztható.

Törekedni kell a kalciumtartalom növelésére (1200-1500 mg/nap) is. Az étrendben ilyenkor korlátozott mennyiségben szerepelhetnek a zöldség- és gyümölcsfélék, melyek káliumtartalma minden esetben beszámítandók az engedélyezett mennyiségbe.

Az olajos magvak foszfor - és káliumtartalma jelentős, ezért nem, vagy csak igen kis mennyiségben (éppen csak az étel ízesítésére és ritkán) alkalmazhatók. A kálium- és foszfortartalom nyersanyag-válogatással, előfőzéssel és a főzővíz elöntésével csökkenthető.

A gesztenye alacsony fehérjetartalma és magas kalciumtartalma miatt előnyös a diétában, de magas káliumtartalma miatt csak az ajánlott napi korlát figyelembe vételével alkalmazható.

A tájékoztató az OÉTI szakmai anyagának felhasználásával készült.